Tatárszentgyörgy
Tatárszentgyörgy
www.tatarszentgyorgy.hu
Tatárszentgyörgy Pest megye déli részén, az ország földrajzi középpontjának közelében fekszik. Területét északon Dabas, észak-kelet felől Táborfalva (teljes hosszúságában egy néhány km széles katonai lőtér mentén) határolja. A tatárszentgyörgyi határ beékelődik Bács-Kiskun megye területébe, ahonnan Ladánybene, Kunbaracs, Kunadacs és Kunpeszér határolják.
A község a Duna-Tisza közén, azon belül a Duna–Tisza közi homokhátság peremén található, mely nyugatról a Duna mentén elnyúló Csepel-solti síksággal, északról pedig a Pesti síksággal érintkezik.
A település jellegét meghatározza, hogy a Dabast Ladánybenével és Örkényt Kunszentmiklóssal összekötő két út kereszteződésében fekszik. A 17. század óta a falu képe sokat változott, de eredeti jellegzetességeit, kettős keresztutcás, fésűs beépítésű szerkezetét – az észak-keleti tengelyében kiszélesedő torkú utcával – máig megőrizte.
A Tatárszentgyörgyi határ jellegzetes alföldi pusztai táj. A fehér nyárral, borókával tarkított futóhomok, a szőlőkkel, búzatáblákkal váltakozó erdők, rétek üde foltja, a köztük megbúvó, ma is termelő vagy éppen pihenést szolgáló tanyák kellemes élményt kínálnak a városból vidékre látogató, kikapcsolódásra vágyó ember számára.[2]
Tatárszentgyörgy (Zádog) Árpád-kori település. Nevét 1295-1296 között már emlíette oklevél Zodok (Zádog) néven, mikor idevaló nemesek Zajcsföld birtoklásáról tanúskodtak.
1385-ben Esső közelében, tőle délkeletre Örkény és Peszér között délen említették a pusztatemplomos faluhelyet. A templom melletti halomból nagy kun korsót ástak ki.
A török hódoltság alatt a falu elnéptelenedett.
A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Alsódabasi járásához tartozott.
1910-ben 2085 lakosa volt, melyből 2045 magyar volt. Ebből 1923 római katolikus, 98 református, 34 evangélikus volt.
Koordináták: é. sz. 47° 4' 53.40”, k. h. 19° 22' 10.81”47.0815, 19.3696694444
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.